Fodor_életútja.png

 

 

 

 

Fodor András Kaposmérőn született 1929. február 27-én. Jó családból  származó, vékony, szorgalmas, eszes kisgyerek volt, akit mindig is érdekeltek a versek, valamint az irodalom csodás világa. Tudatosan készült a költők felelősségteljes, szép pályájára. Kisgyermekként Petőfi köteteken nőtt fel, később József Attila lett a példaképe, akinek költészetét nagyra értékelte.

 

 

Életének nagy részét Somogyországban töltötte. Gyerekkora Lengyeltótiban, Pusztaberényben és Buzsákon zajlott. Kaposváron érettségizett a Táncsics Mihály Gimnáziumban, majd 1951-ben az ELTE- n szerzett diplomát.

Rövid ideig a Népművelési Minisztérium Központi Iskolájában tanított. 1957-től szabadfoglalkozású író, műfordító lett. Több folyóirat munkatársa és szerkesztője volt: 1973-tól a Somogy rovatvezetőjeként dolgozott, 1983-tól a Kortárs szerkesztője. 1981-86-ig az Írószövetség alelnökévé választották.

Tevékenyen részt vett a magyar irodalmi életben. Tájleírásai gyönyörűek, melyekben mindig a somogyi táj szépségét, és nyugalmát hangsúlyozza. Munkája elismeréseként József Attila-díjat (1956; 1953; 1980) és Kossuth-díjat (1992) kapott.

Azene szeretete szinte egész életét jellemezte, versei is mind dallamosak, sokszor a zakatoló vonat ütemes kattogásának ritmusa hallatszik bennük. Első versei 1946-49-ben a Sorsunk, a Dunántúl és a Válasz című folyóiratokban jelentek meg. Az első verseskötete 1955-ben Hazafelé címmel jelent meg, melyet számos népszerű kiadvány követett.

Élete során sokat utazott. Élményeiről és a mindennapi eseményekről részletes naplót vezetett. Mindezek a Naplós könyvben kiadásra is kerültek.

1997. június 27-én, 69 évesen hunyt el.

 

emlektabla